Az egyik múlt heti Séfek Séfe epizódban szóba került az egyik séf, Tischler Petra kutyájának diétája – Petra elmondta, mit vacsorázott a felvétel előtti napon lajkája.
Mindig, amikor garnélát pucolok, összegyűjtöm a garnélapáncélt, amikor kész az alaplé. Leszűröm, kiadagolva elrakom a fagyasztóba. Úgyhogy kapott garnélapáncélt, kapott egy kis garnélafarkat, kapott egy maradék pisztrángfilét, amit félretettem neki. Meg a bőröket, amikor lebőrözöm a halat. Kapott egy nori lapot, ördögcsáklyaport és almát. És egy fürjtojást.
Pisztrángfilé, garnélafarok, halbőr, nori lap (tengeri algából készült lapocska, ami a szushi “köntöse”) – mind remek. Nem problémás az alma és a valószínűleg fájdalomcsillapítás / gyulladáscsökkentés miatt adagolt ördögcsáklya sem. A fürjtojással sincs gond, bár minden nap nem ajánlott nyers tojást adni a kutyáknak. A főtt garnélapáncél ellenben egyszerűen értelmetlen.
🦐 Sok ízületvédő táplálékkiegészítő összetevői között megtalálható a glükózamin, és nagyon gyakran tengeri eredetű – “rákpáncélból kivont”, ami természetességet sugall. És sokan úgy gondolják, hogy ami természetes, az csak jó lehet. De legalábbis jobb, mint a mesterséges. Hát, a páncél sajnos egyszerűen kitin, ugyanolyan kitin, mint a kitinvázas bogaraké. Sem nyersen, sem főve, sem sütve, a kutya ebből glükózamint nem fog “kiemészteni”.
Mi történik a kitinnel az emésztés során? Semmi. Nem bomlik le, tehát nem is szívódik fel. Jobb esetben kijön úgy, ahogy bement. Rosszabb esetben okozhat egy kis diszkomfort-érzetet, puffadást vagy nyákas bélsárt.
Mi történik a rákpáncéllal az ipari feldolgozás során? Nagyon leegyszerűsítve: megtisztítják, zsírtalanítják, savas, majd lúgos, még egyszer lúgos majd ismét savas közegben kezelik, néha órákon át és 100 Celsius fok feletti hőmérsékleten, hogy a kitint alkotó molekulákat lebontsák. Ezután neutarizálás, sóképzés, tisztítás és kristályosítás következik. Szárítás és őrlés, és már készen is van a biológiailag is hasznosuló glüközamin! Erre nem képes a kutya emésztőrendszere. Mivel a kutya – a macskához hasonlóan – nem rendelkezik érdemi kitinázaktivitással sem (ez a kitint bontó enzim), ezért számukra a garnélapáncél a tálkában nem több ballasztanyagnál. A szervezete nem hasznosítja táplálékként a kitint, hanem biológiai ingeranyagként reagál rá: emésztőszervrendszeri rritáció, kiszámíthatatlan mikrobiom-változás, sőt, érzékeny egyedeknél a már fennálló gyulladások fellángolása sem kizárt.
Nagyon leegyszerűsítve: garnélapáncélt adni és glükózamin felszívódásában reménykedni nagyjából olyan, mint széntablettát etetésétől gyémánttojást várni. 🥚